Az első percekben azonnal egymásnak estek a csapatok, előbb Kaká lőtt kevéssel a hosszú sarok mellé mintegy tizennyolc méterről, Eto'o cselezte be magát a Milan tizenhatosának területére, ballal lőtt, Dida azonban bravúrral hárított. Történt mindez az első és a második percben, utána viszont biztonságosabb játék következett mindkét oldalon. A tizenötödik percben láthattuk Eto'o második ziccerét. A kameruni csatár egyedül tört kapura, Dida beleért a lövésbe, a felpattanó labdát Costacurta rúgta ki a gólvonal elől. Az első játékrészben több igazi helyzet nem is adódott a csapatok előtt, az AC Milan egyelőre óvatosan próbálkozott, a katalánok pedig őrízték idegenben megszerzett egygólos előnyüket. A második félidőben az idő múlásával egyre többet próbált támadni az olasz együttes, Sevcsenko középre tartó csukafejesét Valdés könnyedén védte, a hajrában aztán még helyzetig sem jutott el a Milan a gyakran percekig tartó olasz nyomás ellenére. A játékban persze végig benne volt, hogy valamelyik csapat betalál, az utolsó passzokba azonban rendre hiba csúszott. A két mérkőzést összevetve a Barcelona megérdemelten jutott a fináléba, ahol ellenfele a Villarealt búcsúztató Arsenal lesz. Barcelona-AC Milan 0-0 Barcelona: Valdés-Belletti, Marquez, Puyol, Gio-Iniesta, Edmilson, Deco-Guily (Larsson 68.), Eto'o (van Bommel 88.), Ronaldinho AC Milan: Dida-Stam, Costacurta (Cafu 64.), Kaladze, Serginho-Gattuso (Rui Costa 68.), Pirlo, Seedorf-Kaká-Sevcsenko, Inzaghi (Gilardino 80.)

Az első negyed óra még viszonylag eseménytelenül telt, egyik csapat sem akart nagyon kinyílni. Tizenöt perc elteltével aztán a hazaiak érezték úgy először, hogy tenni kéne valamit a győzelemért, előbb Gilardino bombázott éles szögből a kapufára, egy perccel később pedig Sevcsenko egy bal oldalról érlező beadást fejelt kapura, Victor Valdés azonban bravúrral hárított. Az első félidőben a katalánok még nem tudtak igazi ziccert kialakítani, a legnagyobb lehetőség talán Guily előtt adódott, ám ehhez is a milánói védők közreműködése kellett. Pirlo eladott labdája után Guily lőtt gyengén Dida ölébe. A második játékrész hatalmas olasz helyzettel kezdődött, Kaká passzolt a középen érkező Gilardinóhoz, a lázas Inzaghi helyén játszó csatár azonban a védők szorításában kevéssel kapu mellé pörgetett. Az ötvenhetedik percben aztán jött a hidegzuhany az olaszok számára. Az egész mérkőzésen ficánkoló Ronaldinho hozta helyzetbe Guilyt, aki egy pattanás után ballal éles szögből kilőtte a rövid felső sarkot. A bekapott gól után valamelyest jobban ki kellett támadnia a hazaiaknak, ami kis híján megbosszulta magát. Egy ellentámadás után ugyanis Ronaldinho távoli lövése a kapufáról pattant a mezőnybe. A hajrában az AC Milan kétszer is egyenlíthetett volna, előbb a csereként beállt Ambrosini lőtt laposan a hosszú sarok mellé, az utolsó percekben pedig Maldini fejesét védte bravúrosan Victor Valdés. Míg a Barcelonának sikerült pótólnia Messit, Decót és Larssont, az AC Milan nem tudott mit kezdeni a BL-ben eddig parádézó Inzaghi hiányával.

fotó: Reuters

Barcelona-mámor a lefújás után

Érthetően nagy az öröm és az elégedettség a Barcelonánál, ám ez még messze nem megelégedettség. Ugyanis legutóbb éppen 12 évvel ezelőtt, 1994-ben játszhatott döntőt a legrangosabb nemzetközi klubsorozatban az akkor még Johan Cruyff által irányított együttes, de a Milan 4-0-ra legyőzte az esélyesebbnek vélt, ám a hétvégi, bajnoki aranyérem megszerzésének eufóriájából érkező Dream Team-et.

Amíg a nagy rivális Real Madrid összesen már kilencszer nyert a BL, illetve azt megelőzően BEK kiírásában, a katalánoknak ezidáig egy alkalommal sikerült győzniük.

Pedig már négyszer is megpróbálták. 1961-ben a Benfica verte a gránátvörös-kékeket 2-1-re, 1986-ban a Steaua tizenegyes-párbajban bizonyult jobbnak náluk. 1992-ben Ronald Koeman a hosszabbításban lőtte szabadrúgásból azt a gólt, amely mindezidáig az egyetlen sikert hozta a katalánok számára. És az 1994-s, athéni döntő, a már említett Milan elleni 0-4.

fotó: Reuters

Rijkaard vezényel

Frank Rijkaard (az FC Barcelona vezetőedzője):
- Nagyon boldog vagyok. Egyrészt a döntőbe jutásnak örülök, másrészt annak, hogy az elődöntő visszavágóján remek, érett játékkal búcsúztattunk egy olyan tiszteletreméltó eredményeket felvonultató nagycsapatot, mint az AC Milan. Tudtunk, készültünk rá, a Milan a Camp Nouban sem áll be védekezni, nyílt játékot produkál. Ebben az esetben Milánóban lőtt gólunk is akár továbbjutást érhet.

A visszavágó érdekes, kiegyenlített játékot és ahogy vártuk, nagy küzdelmet hozott. Megvoltak az esélyeink a gólszerzésre és a győzelemre, amellyel bebiztosíthattuk volna továbbjutásunkat. A Milan különösen a második játékrészben futballozott gólra törően, akkor különösen érződött rajtuk, hogy nagyon ki akarják egyenlíteni a hátrányukat. Védelmünknek keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy tartsuk a 0-0-s eredményt.

A szerencsével sem álltunk hadilábon, de nem hiszen, hogy kizárólag a véletlen műve lenne az, hogy mi utazhatunk a párizsi döntőre és nem ellenfelünk. Véleményem szerint mi és az Arsenal is megérdemelten jutottunk a BL-döntőbe. Azt azonban szeretném kihangsúlyozni: soha nem mondtam, hogy Európa két legjobb csapata jutott be a párizsi döntőbe, hiszen nem lennék ilyen tiszteletlen a többi klubbal szemben.

fotó: Reuters

Carlo Ancelotti (az AC Milan vezetőedzője):
- Tipikus elődöntő volt, mindkét csapat elsősorban a zárt játékra koncentrált, kevésbé vállalta fel a nyílt, sok kockázatot magában rejtő harcmodort. Egyenlő erők küzdelmét hozta az elődöntő, amelyben apró különbségek döntöttek. Például apró különbségnek nevezem, amikor a játékvezető nem adta meg Sevcsenko szabályos körülmények között született gólját.